Legendás magyar fegyverek (XIII. rész): a Botond tehergépkocsi

Tóth Marcell

A kézdivásárhelyi bevonuláson 1940-ben

II. világháborús magyar típus, amelyet a németek is elismertek, és megállta a helyét a háború végéig. A kommunisták mégis leállították a fejlesztését az 1940-es évek végén, hogy helyette egy kevésbé korszerű technikát gyártsanak Csepel néven.


2017 decemberében indítottuk el a Legendás magyar fegyverek című cikksorozatunkat. Újabb fejezetekkel minden vasárnap jelentkezünk.


Az elmúlt hetekben, sőt hónapokban(!) különböző lőfegyverek, kardok, járművek kerültek terítékre. Nem mindegyik volt tökéletes, jól sikerült konstrukció, de használhatóak voltak, működtek.

A most bemutatott Botond tehergépkocsi viszont azok közé a járművek közé tartozik, amelyek valóban rászolgáltak a legendás jelzőre. Az 1937-ben Winkler Dezső gépészmérnök vezetésével elkészített terepjáró megállta a helyét a Dunától a Donig.

1941-ben a délvidéki sárban.

Az első Botondokat könnyű megkülönböztetni későbbi társaiktól: ezek még jobbkormányos kivitelben készültek, hiszen 1941-ig „angolosan” közlekedtünk. A háromtengelyes járműnek csak a hátsó négy kereke volt hajtott, így takarékoskodtak. Ezt leszámítva viszont mindent megtettek, hogy a Botond elboldoguljon az úttalan utakon is: a vezetőfülke mellé felszerelt pótkerekek segítettek, ha dombon elakadt a jármű, míg az elöl, a lökhárítón található két görgő akkor jött jól, ha árkot kellett leküzdeni.

Megküzdött a sárral is

A 65 lóerő nem tűnik ma soknak, de ezzel képesek voltak a kétfős személyzet mellett még tizenkét személyt mozgatni. Műúton két tonna, terepen egy tonna vontatmányt tudtak húzni. Végsebességük 60 kilométer/óra volt, de gazdaságosan inkább csak 50-nel lehetett velük hajtani.

A honvédség vezetése felismerte a típus használhatóságot, az 1938 őszi rendszeresítést követően 1400 darabot rendeltek belőle, Észak-Erdély visszatérésekor pedig már nem keveset használtak ezek közül. A Botondok megállták a helyüket Délvidéken, majd 1941 nyarán és őszén a keleti fronton a gyorshadtest kötelékében.

Vasúton szállítva

A tapasztalatokból kiindulva 1941 második felében újabb 1400 Botondot rendeltek. A kormány itt már balra került, egyes, háborúban nehezen beszerezhető nyersanyagok miatt változtattak a típuson, valamint 5-7 lóerővel erősebb is lett a típus mtorja.

A teherautóból több mint hatszáz került ki a Don-kanyarhoz, a tél korai beállta után gyakorlatilag ez egy autó volt használható csak – beleértve a német típusokat is. Nem véletlen, hogy amikor a német kameradok a „rugalmas elszakadást” öntötték gyakorlati formába, sok esetben a magyar honvédektől próbálták megszerezni Botondjaikat.

A télben

A teherautók egészen 1944 nyaráig sorra gurultak le a gyártósorról, de a bombázások miatt lelassult, megszakadt a termelés. A háború után még néhány Botondot összeraktak, így végül összesen 2554 darab készült el.

Szerették volna továbbfejleszteni, el is készült egy 100 lóerős, hathengeres motorral ellátott új Botond, de végül az elavultabb, Steyr-licenc alapján készülő Csepel D-350-re esett a pártvezetők választása. Habár – mint írtuk – egész sok Botond készült, ma már csak egy második szériás, 38/42 M. Botond maradt meg. A hadijátékokon látható jármű sajnos replika, de így is őrzik az egyik legjelentősebb magyar jármű gyártásának emlékét.

Fotók: Fortepan

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/50323/pics/lead_800x600.jpg
2. hadsereg,2. honvédhadsereg,Botond tehergépkocsi,Botond terepjáró,II. világháború,Legendás magyar fegyverek,magyar 2. hadsereg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?