Ahol nem életbiztosítás az országot vezetni: négy véres merénylet Szerbia történetéből

Tóth Marcell

15 évvel ezelőtt gyilkolták meg Zoran Đinđić szerb kormányfőt, aki eltérítette a miloševići útról a balkáni országot. Azonban nem ő volt az első, aki regnálása alatt politikai gyilkosság áldozata lett.

A dinasztialapító: Petrović Đorđe Karađorđe

Az 1768-ban férfi apja fiatalon még útonállóként kereste a kenyerét, és később sem lehet sokkal gazdagabb. Karađorđe az 1780-as évek végén II. József hadjáratában önkéntesként vett részt, itt szerezve olyan katonai tapasztalatokat, amelyeknek köszönhetően 1804-ben az ő vezetésével felkelés törhetett ki a janicsárok elnyomása ellen. 1807-ben szövetséget kötött az oroszokkal, de azok a háború befejezésével beszüntették a támogatását. 1813 őszén elfoglalták Belgrádot is a törökök, neki is menekülnie kellett, mert a felkelése összeomlott. Brutális küzdelem zajlott, a törökök az elfogott lázadókat gyakran karóba húzták, a szerb fővárosban pedig a 15 évnél idősebb fiúkat, férfiakat kivégezték, a nőket és gyerekeket rabszolgának adták el.

A Habsburg Birodalomba menekült Karađorđét nem adták ki a törököknek, de Oroszországba elengedték. Besszarábiában telepedett le, itt tudta meg, hogy Milos Obrenović 1815-ben indított felkeléssel sikerrel zárult, rövid idő alatt elérte azokat a célokat – korlátozott autonómia –, amiket ő nem tudott. Erre ő csatlakozott egy görög összeesküvéshez, egy nagy balkáni felkelést készítettek elő. 1817-ben titokban hazatért, Vujica Vulićević fogadta őt és biztosított neki rejtekhelyet. Azt azonban tudta, hogy fogadója Miloš Obrenović embere. Milos parancsot adott vetélytársa megölésére, Vulićević pedig egy társával ezt meg is tette: mind Karađorđét, mind titkárát megölte a sátorban. Fejét halála után levágta és a belgrádi pasának vitte, aki pedig azt Isztambulba küldte, ahol egy hétre nyilvánosan tűzték ki.

Mindez évtizedeken át tartó hatalmi harcot robbantott ki Karađorđe utódai a Karađorđećiek és Miloš utódai, az Obrenovićok között, ami csupán 1903-ben, igen, véresen zárult le.

Egy másik dinasztia utolsó tagja: I. Sándor szerb király

Az Obrenovic-dinasztia utolsó tagja nem az első volt a családban, aki merénylet áldozatául esett – a Szerbiát a töröktől fokozatosan elszakító Mihályt, Miloš fiát szintén meggyilkolták. (A magyar feleséggel rendelkező Mihály ráadásul kétszer is uralkodott, a kettő közötti időszakban pedig Karađorđe fiáé volt a trón – tiszta latin-amerikai szappanopera, csak kicsit véresebb.)

Sándor – osztrákbarát apja száműzetése miatt – fiatalon került trónra az 1880-as évek végén, kezdetben régenstanács volt mellette, de 16 évesen saját kezébe vette a gyeplőt. Nem tetszett neki – a balkáni szempontból – liberális alkotmány, önkényeskedett, emigrációban élő apját kinevezte a hadsereg főparancsnokának, és összeveszett az oroszbarát Radikális Párttal. Ezt követően egy nála tíz évvel idősebb cseh mérnök özvegyét, Dragát akarta elvenni, aminek hatására nemcsak a kormány mondott le, hanem apjával is összeveszett. Végül kénytelen volt liberális alkotmányt bevezetni, de egyszer ezt is felfüggesztette pár órára, mikor néhány alkotmányellenes döntéseket kívánt hozni. 1903-ban tiszti összeesküvők rohamozták meg a palotát, megölték Sándort, Dragát, és a Karađorđević-dinasztia kezére adták a trónt, ami egyben osztrákellenes politikához vezetett.

„Ha ezt megúszom, száz évet élek!”

- mondta I. Sándor jugoszláv király, mikor megtudta, hogy nemcsak a biztonságára nem figyeltek a francia rendőri szervek Marseille-ben, hanem még merénylet is készül ellene. A félelemre minden oka megvolt, az erőszakkal összegyúrt Jugoszláviában már az 1920-as években komoly bajok voltak, „Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik” – mondta a horvát képviselők vezetője, Stjepan Radić, akit még abban az évben lelőttek a parlamentben.

A sok problémára válaszul Péter diktatúrát vezetett be 1929-ben, felfüggesztette az alkotmányt, önkényesen húzta meg a határokat, és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot átkeresztelte Jugoszláviának. Azonban erőszakkal nem lehetett fenntartani a birodalmat: megölték Marseille-ben macedón terroristák őt és a vele tartó Barthou francia külügyminisztert. (Helyesebben a lövöldözés következtében vesztették életüket – a Taxi 1-4 rendőreinek teljesítményét ne egy vígjáték szereplőiként, hanem dokumentarista szempontból tessék nézni.) Jugoszlávia még néhány évig húzta, de 1941-ben elemeire esett szét egy kis német, olasz, magyar, bolgár segítséggel.

Milosević kiadatója: Zoran Đinđić

A Boszniában született, de a középiskolát Belgrádban végző Đinđićet már Tito idején sem szerették, mert az egyetlen titói út helyett reformszocialista szervezkedésbe kezdett egyetemistaként. Frankfurtban tanult, németül kiválóan beszélt. 1990-ben néhány, 1940-es években aktív régi szociáldemokratával újraalapította a Demokrata Pártot, amelynek színeiben parlamenti képviselő lett, majd 1993-tól a pártot is ő vezette. 1996-1997-ben ő lett az első nem kommunista polgármestere Belgrádnak, de a Milosević-ellenes koalíció szétesett, ő pedig előbb Montenegróba, majd Nyugatra menekült, mert az a hír járta, hogy a meggyilkolt Slatko Curuvija ellenzéki újságíró után a titkosszolgálat halállistáján ő következik.

1999-ben hazatért, majd a következő év második felében a Milosević-ellenes tiltakozások élére állt. 18 párt összefogásával győztek, és 2001. január 25-től ő lett a miniszterelnök, ő adta ki Hágának Milosevićet is. 2003-ban kétszer próbálták megölni Đinđićet, a második merénylet sikerült: a kormány székházából kilépve lelőtték egy szomszédos ház ablakából tüzelve. A gyilkosságban főszerepet játszó két személyt 40-40 évre ítélték.

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/49752/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?