Halottról jót vagy jól? Egy friss gyászhír margójára

Tóth Marcell

Életének 99. évében elhunyt Szentkirályi Frigyes, a Magyar Honvédség ezredese. De ki volt ő? Ludovikás tiszt? ’56-os nemzetőr? A kecskeméti forradalom leverője? Esetleg mindegyik?

Ma egy egyszerű cikket akartam írni, amely arról szól, hogy meghalt egy egykori II. világháborús magyar katonatiszt. Leírtam volna ludovikás pályáját, majd a folytatást röviden, azt, hogy hol szolgált, mi volt a rendfokozata, esetleg valami kedves anekdotát, ami szembejön a világhálón.

Ezeket mind megtenném, de egy súlyos dilemma előtt állok: „De mortuis nil, nisi bene”, azaz halottról jót vagy semmit. Helyesebben: halottról jól vagy semmit.

Én megpróbálkozom az utóbbival, de nem egyszerű a feladat. Nézzük a honvédség hivatalos hírportálját, amelynek cikke sok sebből vérzik. Először is az 1944. évi tiszti rangsorolás szerint 1919. december 1-jén született, tehát nem érte meg a 99. születésnapját. Másodszor sikerült leírni, hogy (2015-höz képest) „75 évvel korábban végzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián”. Egyrészt 1940-ben a Ludovikán, és nem a ZMNE/ZMKA elődjének tekinthető Hadiakadémián végzett, hiszen a linkelt sematizmus szerint nem volt vezérkari tiszt (nem is lehetett volna ilyen idősen), másrészt teljes indokolatlan az akadémiát említeni, hiszen az 2015-ben már beolvadt a Nemzeti Közszolgálati Egyetembe.

No, de elég a szőrszálhasogatásból, térjünk át a valóban fontos kérdésekre. És itt kell elismernem, találkoztam már Szentkirályi nevével. Ha jól emlékszem, akkor a forradalom leverésében aktív szerepet játszó Hodosán Imre visszaemlékezésében, mint szovjetekhez átállt katonatiszttel – persze, pont nem találom a kötetben. Ez azonban nem bűn, sokan hadifogságba estek, többségük akaratán kívül, talán ő sem volt kivétel, az 1944-es sematizmusban található tiszti kitüntetése bizonyítja, bátran mert küzdeni a szovjet ellen.

Abban sem számít egyedi példának, hogy folytatta szolgálatát előbb a demokratikus Honvédségben, majd a Néphadseregben. Többféle egykori királyi honvéd katonatiszt volt 1949 után: Pálffy György a szovjet hírszerzésnek dolgozott, mégis halálra ítélték a Rajk-per mellékszálaként, Tóth „Drumi” Lajos, a Pumák egyik legkiválóbbika nem kötött eszmei kompromisszumot, szintén kivégezték. Más megúszta, mint a Jány-perben hamisan tanúskodó Görgényi Dániel, és több olyanról is tudunk, aki szimplán csak szolgált, és semmi elítélendőt nem tett.

És itt kell feltennünk a kérdést: Szentkirályi Frigyes hova tartozott? Annyi biztos, hogy 1956 őszén a táborfalvi Tiszti Tanfolyam parancsnoka. Ő az, aki Bács-Kiskun megyei terrorért felelős Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára Alpári Károllyal biztosította az Arad és Temesvár felől érkező szovjet páncélosok zavartalan útját Budapest felé október 24-én. Ő az, aki nem sokkal később tűzparancsot adva, lövésekkel oszlatta fel a kecskeméti főtéren, a Cifra-palota előtt gyülekező, „mind ellenforradalmibb magatartást tanúsító tömeget” – legalábbis 1987-ben még ezt írta visszaemlékezésében egy 2012-es cikk szerint. Valószínűleg a rendszerváltás után viszont szintén ő állította azt, hogy Gyurkó a tömegbe való lövetésre is felhatalmazta, bár ő ezt el akarta kerülni. Azonban tény, az egysége körbevette a kecskeméti Szabadság teret és a tüntetőket. Szintén igaz az, hogy október 29-én teljesítette azt a parancsot (vagy legalábbis kivonult), hogy a Budapest-Szeged műúton a főváros felé tartó ÁVH-sokat feltartóztassa, 30-án pedig a helyben, Nagy Imre parancsára megalakított Nemzetőrség parancsnoka lett. De szintén ő, aki a forradalom leverése után a megyei karhatalom parancsnokaként játszott szerepet.

1987-ben így írt a forradalom leveréséért járó kitüntetéséről: „A Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem nálam nem kizárólag a hivatalos értékelés szerint szerepel a többi kitüntetés között az első helyen. Illik vagy nem illik, szép vagy nem szép, de csak elmondom, hogy ennek a kitüntetésnek a becse – a fegyveres minősítéssel együtt – az én szememben valahogy több mint az összes többié együttvéve.”

Néhány év múlva jött a rendszerváltás, és mindezek elfelejtődtek. Nem hazudott, nem tagadott, csupán senki nem kérdezte: 1940 fontosabbá vált 1956-nál.

És most itt állok egy életutat nézve. Záporoznak a dátumok.

Még mindig nem tudom, hogy helyesen tettem-e azt, hogy megírtam ezt a bejegyzést. Mert ezeket a tényeket 1990 után kellett volna átgondolni, és akkor ő válaszolhatott volna rá. Vagy legalább 2018-ban elindítani a Google-on egy keresést, amikor a gyászhír kikerült. Mert mikor legyünk őszinték, ha nem ilyenkor?  

Felhasznált irodalom:

A Kis Kormányos esete a Keleti Széllel. In: Népszabadság, 2012. 07. 10.

Bálint László: 1956. A forradalom Szegeden. POFOSZ, 2000.

Elhunyt Szentkirályi Frigyes nyugállományú ezredes. Honvédelem.hu, 2018. 02. 28.

Honvédségi sematizmusok 1940-1944.

Orgoványi István: Hová jutottunk? 2006-2016

Orgoványi István – Tóth Ágnes: Bács-Kiskun megye. In: A vidék forradalma. 1956-os Intézet-BFL, 2003.

Tóth Nándor (szerk.): Kecskeméti mozaikok - kecskeméti mozzanatok.

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/49267/pics/lead_800x600.jpg
1956-os forradalom,II. világháború,Szentkirályi Frigyes
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?