Tényleg Görgei árulta el a szabadságharcot?

Tóth Marcell

Röviden megválaszolva: nem. De mindjárt hosszabban is kifejtem.

200 éve született Görgei (így használta a nevét 1848 után) Artúr az 1848-as szabadságharc tábornoka, aki hadseregből kilépett főhadnagyból lett a szabadságharc seregének ütőképesség alakítója. A magyarság számára elsősorban a tavaszi hadjárat miatt fontos, amelynek köszönhetően az ország területének komoly hányadát sikerült visszafoglalni, igaz, az ellenséges haderőt csak elűzni tudták, de megsemmisíteni nem. A világ hadtörténetében inkább az ezt követő visszavonulása miatt dicsérték a West Pointtól a francia katonai akadémiákig, amikor Váctól az osztrák túlerő által üldözve, az orosz seregtestek között bravúrosan manőverezve, elvitte honvédjeit a délvidéki összpontosítás helyére. Aradnál kellett volna egyesülnie erőinek Dembinski seregével, ez azonban nem az ő hibájából nem történt meg, ugyanis a visszavonulások lengyel szakértője inkább a császári kézen lévő Temesvár felé vitte erőit, ahol hiába vette át Jozef Bem a parancsnokságot, mégis döntő vereséget szenvedtek a honvédek.

Kossuth és Görgei még a csata végkimenetelének ismerete előtt tárgyaltak az aradi várban, ahol a tábornok elmondta, leteszi a fegyvert, ha vereségről érkezik hír. Néhány órával később kommentár nélkül továbbította Kossuth az erről szóló üzenetet, majd a kormány felhatalmazta Görgeit az orosz főhadsereggel történő tárgyalások megkezdésére. A kormány lemondott, tagjai az Al-Duna felé menekültek, így megkapta a hadvezér a teljes katonai és polgári hatalmat, azaz Magyarország államformája - de facto - katonai diktatúra lett néhány napra. A cári csapatok vezetői azonban nem tárgyaltak, így nem maradt más, mint a fegyverletétel. Erről a döntést Görgei távollétében az aradi haditanács hozta meg, a fegyvert augusztus 13-án Világosnál tették le az oroszok előtt, ezzel is szimbolizálva, hogy csak a túlerő és a külső ellenség megjelenése gyűrte le a szabadságharcot.  

Habár a közoktatásban és a népszerűsítő szakirodalomban – elég csak a Rubicon legújabb, témának szentelt számára gondolni – a korábbinál sokkal reálisabb kép jelenik a tábornokról, a köznyelvben azonban még mindig összekapcsolódik a Görgei és az áruló kifejezés, így érdemes feltenni a kérdést: ki „tette” őt árulóvá? Szerencsére erre a kérdésre viszonylag egyszerű válaszolni. Az, aki kiemelte a parancsnokok közül 1848 őszén, s egyben gyakorlatilag rábízta a szabadságharc utolsó fejezetének lezárását: Kossuth Lajos

„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn”

- állította a kormányzó 1849. szeptember 11-én vidini levelében, miután átmenekült a Török Birodalom területére. A levélből nem maradt fent eredeti példány, de két hónap késéssel megjelent nyomtatásban is, előbb németül Lipcsében, majd máshol svédül, olaszul, sőt – a cenzúra engedélyével(!) – Pesten magyarul.

Miért vált olyan sikeressé a levél, hogy megírása után majdnem 170 évvel is folyamatosan cáfolni kell? A válasz erre is elég egyértelmű: mert igény volt rá, ahogy Kossuth – aki a kor politikai kommunikációjának igazi gyakorlati szakértője volt (mai utódait inkább ne keressük!) – ezt felismerte. A politikus tisztában volt ugyanis a vereség valódi okával, hiszen más esetben nem is fogadta volna el a fegyverletételt, s főleg nem adta volna át Görgeinek a hatalmat. Azzal számolt, hogy a nyugat-európai politikusok nem támogatnák egy olyan szabadságharc újrakezdését, ami gyengesége miatt bukott el, ezért inkább a belső ellenségre fogta a vereséget. Mindez gyakorlatilag párhuzamba állítható az I. világháborús tőrdöfés elmélettel, amely egy egész I. világháborús nemzedékre bírt hatással – sajnos közéjük tartozott egy Adolf Hitler nevű tizedes is. Azonban végül máshol fejtett ki igazán erős hatást a vidini levél: a nép körében, akik Kossuthot szinte bálványozták gyakran – ebből születtek olyan furcsa paraszti házfalak, ahol a király (Ferenc József) és Kossuth Lajos képe egymás mellett szerepelt. Számukra Görgei vált a szabadságharc árulójává, aki egy személyben felelős mindenért a fegyverletételtől az aradi vértanúk haláláig. S tegyük hozzá, ezen az sem segített, hogy pont Görgei kapott kegyelmet és élt egészen az I. világháború közepéig.

Volt ideje tehát a tábornoknak, s ő többször próbálta tisztára mosni saját nevét. Ugyanígy tettek egykori szabadságharcos társai – köztük Klapka György –, azonban ők is hiába fejezték ki tiltakozásukat, cáfolták meg Kossuth állításait, a már a kiegyezés előtt elterjedt pletyka a mai napig terjed. Egy valaminek örülhetünk: az államszocializmus éveivel ellentétben, legalább nem az oktatás segítségével…

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/47883/pics/lead_800x600.jpg
1848-1849-es szabadságharc és forradalom,Görgei Artúr,Görgey Artúr,Kossuth Lajos
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?