Legendás magyar fegyverek (IV. rész): WM-23 Ezüstnyíl

Tóth Marcell


Új sorozatot indítottunk legendás magyar fegyverek címmel. Újabb fejezetekkel minden vasárnap jelentkezünk.


Az Ezüstnyíl tervezésekor volt a legközelebb a magyar légierő, hogy egy korszerű, saját fejlesztésű vadászgéppel vehessen részt a második világégésben. Az álom 1942-ben a tököli erdőben égett el végleg.

Az 1938-ban önállóvá vált magyar légierő a világháború első részét jórészt külföldről vásárolt gépekkel küzdötte végig, a második felét pedig komoly hányadában licenc alapján itthon gyártott típusokkal.

Ha a Weiss Manfréd üzem tervezési osztálya Samu Béla főkonstruktőr vezetésével sikerrel jár, akkor mindez másképp is alakulhatott volna. Ő és beosztottjai, mint Lajtai István, Marton Vilmos, Antal János, Pap Márton, Pavláth Jenő, Weingärt János egy korszerű, harmadelliptikus formájú alsószárnyas, zártkabinos, bevonható futóműves, együléses vadászrepülőgépet álmodtak meg 1939 nyarán. Motorja az Európa-szerte bevált francia Gnome-Rhône 14K Mistral Major kétkoszorús csillagmotor licenc-változata, az 1030 lóerős WM–K–14B volt. A típusra nemcsak vadászgépként tekintettek, gyengébb, de szintén WM-K-14 motorral készítettek volna kétszemélyes gyakorló, felderítő és romboló változatokat is.

A Repülő Kísérleti Intézet 1940-ben a következő fegyverzetet javasolta a WM-23 vadászgéphez: 2 db 12,7 mm űrméretű Gebauer motormeghajtású géppuska a törzsben, 2 db 8 mm-es automata szárnygéppuska és 20 kg repeszbomba. A fejlesztés 1940-ben jól haladt és az év végére összeszerelték a prototípust, ekkor kapta a csepeli üzem dolgozóitól az Ezüstnyíl becenevet. A berepülése 1941. február 23-án kezdődött meg, s rögtön sikerült elérni a tervezett végsebességet, 530 kilométer/órát.

Azonban a fejlesztés során rengeteg probléma merült fel. Meg kellett változtatni a NACA-gyűrűt (ez a csillagmotor körüli áramvonalas burkolólemez), valamint több helyen repülés közben rezgés alakult ki. A problémák az orrkúp átalakítása és különböző légcsavarok kipróbálása után is megmaradtak, végül a kipufogórendszer átépítésével sikerült elérni, hogy a rázás csak a végsebesség körül jelenjen meg ismét.

A sorozatgyártás engedélyezése előtti kísérletek során 1942. február 21-én rezgés hatására az egyik csűrőkormány leszakadt, Bosovits „Bob” Sándor pilóta pedig kénytelen volt ejtőernyővel elhagyni a gépet. Az egyetlen prototípus megsemmisülése után felhagytak a kísérletekkel, s inkább a licencben készített repülőgépekre helyezték a hangsúlyt.  


Korábbi cikkeinket itt olvashatja:

a Schwarzlose géppuska

a Turán harckocsi

Gábor Áron rézágyúi

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/46871/pics/lead_800x600.jpg
II. világháború,Legendás magyar fegyverek,repülőgép,vadászgép,WM-23 Ezüstnyíl
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?