Negyven évvel ezelőtt tért haza a Szent Korona

Tóth Marcell

Az amerikaiak sokáig azt üzenték a kommunista vezetésnek: „a koronát úgy tekintik, mint a magyar nép különleges helyzetben lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”.

Magassága a latin kereszt nélkül:127 mm, az alsó koronarész nagyobb átmérője 216 mm, a kisebb 203. Kerülete 720 mm, tömege 2056 gramm.  

- a száraz adatok mögött a magyar Szent Korona áll, amely 1978. január 6-án végleg hazatért. A hagyomány szerint Szent Istvánhoz köthető ereklye valószínűleg később készült, egy bizánci és egy latin részből áll, végleges formáját III. Béla (1172-1196) uralkodása idején nyerte el. Az eredeti koronát és a lándzsát Aba Sámuel 1044-es legyőzése után III. (Fekete) Henrik Rómába küldte, ahol előbb a Veronika-kapu felett helyezték el, majd annak lebontása után a tárgyak elvesztek.

A ma ismert koronát először 1256-ban említették Szent Korona néven, majd néhány évtizeddel később Szent István koronájaként. Kottanner Jánosné Wolfram Ilona rögzítette naplójában a koronázás feltételeit: csak az lehet király, akit a Szent Koronával Székesfehérváron az esztergomi érsek koronázott meg.

Az említett Kottanner Jánosnéval kezdődtek meg a korona viszontagságai, ő rabolta el – egymás után kétszer(!) (először kérték, hogy csempéssze vissza a helyére) – a Szent Koronát mint Luxemburgi Erzsébet  királyné bizalmasa 1440 februárjában. Ezzel koronázták meg nem sokkal később az édesapja halála után született V. Lászlót Székesfehérvárott. A Szent Korona ezt követően Habsburg Frigyes német király kezébe került, akitől csak 1463-ban tudta visszavásárolni Mátyás.

A mohácsi csatát követő időszakban újabb zavaros évek vártak a koronára, majd Szapolyai János özvegye 1551-ben átadta a Habsburgoknak, akik előbb Bécsben, majd Prágában őrizték, s csak a 17. század elején sikerült elérni, hogy ismét magyar földre kerüljön: Pozsony várában helyezték el. Habár az országon belül többször változott a Szent Korona őrzési helye, de csak 1683-ban, Bécs török ostroma miatt vitték ki újból az országból a koronát, egészen Passauig menekítették, a következő század elején a Rákóczi-szabadságharc idejére szállították Bécsbe.

József (1780-1790), a kalapos király múzeumi tárgyként tekintett rá, nem koronáztatta meg magát, sőt Bécsbe vitette. Halálát érezve küldte vissza Budára, innen szállították el Kossuthék 1848-49 telén Debrecenbe, majd Buda felszabadítása után vissza. Az újabb visszavonulás során Orsováig vitték, ahol Szemere Bertalan vezetésével elásták. A császáriaknak évekbe telt, mire egy Warga nevű ügynök segítségével sikerült az emigráció tagjaiból kiszedni a Szent Korona hollétét. 1853-ra a komoly károkat tett a koronában, a ládában és az abban található koronázási tárgyakban az ártéri elrejtés, de Ferenc József koronázása előtt felújították a kincseket.

Szerencsésen átvészelte a Szent Korona az I. világháború utáni zavaros időszakot, habár a pletykák szerint Kun Béla ékszerként akarta feldarabolva eladni. A II. világháborúra ugyanez már nem igaz. A front közeledtével Szálasi előbb az ország nyugati felébe, majd a Német Birodalom területére vitette a koronát. A koronaőröktől a nyilasok elvették ugyan őrzésük tárgyát, de Pajtás Ernő ezredes vezetésével követték a magyar történelem szakrális emlékét. Pajtásék nyitották fel végül a korona őrzésére szolgáló ládát 1945. április 26-27-én, és a Szent Koronát, a jogart és az országalmát kivette, majd egy benzines hordóban egy sziklafal előtt rejtette el. A ládát benne a karddal átadták az amerikaiaknak a koronaőrök, de csak 1945. július végén, a kulcs előkerülése után derült ki, hogy hiányoznak a tárgyak. Végül Pajtás Ernő beismerte maga rejtette el a koronát és a koronázási ékszereket, s megmutatta, hogy hol található: a kincs ismét sérüléseket szenvedett.

Előbb Frankfurtban egy banki trezorban,később Wiesbadenben, az amerikai hadsereg műkincsgyűjtő központjában,  majd több németországi állomást követően az 1950-es évek elejétől az Egyesült Államokban, Kentucky államban, Fort Knox erődjében őrizték a Szent Koronát egészen 1978-ig. 1950-től többször elutasították, hogy Rákosinak, vagy Kádárnak átadják az állami jelképeket.

1976-tól folytak a tárgyalások a koronáról, 1977 augusztusában döntött Jimmy Carter elnök a visszaadásról. Azonban feltételeket szabott: nem lehet jelen Kádár János, mert ők a magyar népnek és nem a kormánynak adják vissza a kincseket. A hidegháborús enyhülés jeleként 1978. január 6-án Cyrus Vance külügyminiszter vezetésével az amerikai nép nevében átadták a Szent Koronát Magyarországnak. A Magyar Népköztársaság nevében Lázár György miniszterelnök és helyettese, Aczél György fogadta a küldöttséget, a korona átvételi elismervényét az országgyűlés elnöke, Apró Antal írta alá.

Kádár Jánosék a restaurálás után a Nemzeti Múzeumban helyezték el az ereklyét, ezzel is azt akarták üzenni, hogy csupán egy jelentős történelmi tárgy. Pedig egyben mást is szimbolizál. „Már a középkorban kialakult, hogy a korona jóval többet jelent, mint az uralkodó. A királyi hatalom mellett a XVII. századra a magyar politikai elit jelképévé is vált. Az, hogy ma a Parlamentben van elhelyezve részben erre a hagyományra vezethető vissza, mert amikor visszatért II. Rudolf prágai udvarából, akkor a rendek a koronát magukkal kezdték azonosítani” – magyarázta egy korábban e sorok írójának adott interjúban a téma egyik legnagyobb szakértője, Pálffy Géza történész, a MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője.

2000. január 1-jétől helyezték el a Parlamentben, ahol ma a látogatók 10 és 15 óra között ingyenesen tekinthetik meg a díszlépcsőházat, a kupolacsarnokot és a Szent Koronát.

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/46827/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?