Legendás magyar fegyverek (II. rész): a Turán harckocsi

Tóth Marcell

40 M. Turán, azaz a 40 mm-es löveggel felszerelt első változat


Új sorozatot indítottunk legendás magyar fegyverek címmel. Újabb fejezetekkel minden vasárnap jelentkezünk.


A Turán tipikus magyar sztori: a páncélos változatai mindig korszerűtlenné váltak a kifejlesztés pillanatára. Ennek ellenére érdemes követni a keserű világháborús tanulságokkal teli történetet.

„Ez a levelem egyelőre búcsúzás is, most IV. 3-án indulunk ki az orosz harctérre - ha addig fönt valaki nem jön rá, hogy ezek a kocsik egy-két bevetésnél többet nem bírnak ki. Mi már leszámoltunk sok mindennel, s így nyugodt lélekkel megyünk ki a kb. 90%-os pusztulásba”

– a Páncélos induló szerzője, az alig húszesztendős vitéz Mérey Zsolt hadnagy, a 3. páncélosezred egyik 40 M. Turán harckocsijának parancsnoka írta e sorokat szüleinek. Nem tévedett: ő és tankjának teljes személyzete bő két hét múlva a járműben égett el: egy T-34-es szovjet páncélosból kilőtt lövedék okozta a halálukat Nadvorna (ma: Ukrajna) mellett. Elárulhatjuk, nem sikertörténetről szól cikksorozatunk második része.

Skoda, a mi tankunk

A Schwarzlose géppuskához hasonlóan a Turán eredetét is külföldön kell keresnünk, de nevével ellentétben nem kelet, hanem inkább észak felé, mert a jármű nem más, mint a Skoda T-21 harckocsi módosított változata.

A II. világháború kitörését követően a magyar hadseregnek égető szüksége volt egy közepes harckocsira,

jelöltként a fentebb említett (ex)csehszlovák típus mellett szóba jöhetett a svéd Lago és az olasz Carro Armato L13/40 (bár a szakirodalom 14 tonnás helyett 11 tonnásként emlegeti,így nem zárnánk ki, hogy esetleg az elődjéről, az L11/39-ről van szó). Azonban a svéd típus nem készült el időben (1942-43-ra igen, ezt rendszeresítette is az északi állam), az olasznál pedig jobban ismerték a csehszlovák technikát, ugyanis két T-11-es tankot is kilőtt Kárpátalja elfoglalásakor a magyar hadsereg, amelyeket teszteltek. Az pedig ismert volt, hogy a T-11 továbbfejlesztése a T21-es…

1940 tavaszán előbb Pilsenben nézte meg egy magyar katonai küldöttség a típust, majd júniusban hazai földön – fegyver és rádió nélkül – kipróbálhatták a prototípust.  Habár alig ismerhették meg a tankot, mégis úgy döntöttek, alapvetően jó a típus, megvásárolhatják a licencet nem kevés pénzért, hét és fél millió cseh koronáért (ez másfél millió pengőnek felelt meg akkoriban, mikor egy pengőért két kiló burgonyát lehetett venni).

Felszedett kilók

Turán I

A rendszeresítésig azonban hosszú út vezetett, közel 200 módosítást kellett végrehajtani – elsősorban a magyar fejlesztőknek. Csak néhány az első lépésekből: a torony kibővítése, hogy a járműben négy helyett – német mintára – öt fő férjen el, az ágyú átalakítása, hogy 47 mm-es űrméretű lőszer helyett a magyar 40 mm-est tüzelje, a páncélzat megvastagítása és a motor teljesítményének megnövelése, amelynek köszönhetően 260 lóerős lett a Weiss Manfréd-motorrá váló Skoda-hajtómű.

„Nem lehet itt olyan régen, még nem növesztett pocakot” – mondta Erzsébet angol királynő férje Fülöp herceg egy Budapestre utazó brit turistának. A Turánra azonban ez nem igaz, összesen 18 200 kilogrammos lett, ami 1,5 tonnával több a T-21-esnél, de a maximális sebessége – műúton – így is elérte a 47 km/órát. Hossza 5,6 méter, magassága 2,3 méter, szélessége 2,4 méter lett, páncélzata szegecselt, amely a legvastagabb helyeken is csupán az 50 mm-t érte el.

Már 1940 szeptemberében négy gyártól 230 harckocsit rendeltek, pedig a feketeleves még hátra volt.

A folyamatos csehszlovák és magyar módosítások miatt 1941. július 8-án készült el az első Turán, de már az első próbákon olyan súlyos meghibásodások jelentkeztek, hogy szeptember végéig felhagytak a teszteléssel.

Turánok szerelés alatt, látható a Weiss manfed gyártmányú motor.

A Turán „nehéz harckocsi”   

Az első harckocsik 1942 nyarán érkeztek meg a csapatokhoz, így a Don-kanyarhoz – egyes szakirodalmak állításával ellentétben – nem kerültek ki a 40 mm-es löveggel felszerelt Turánok.

A háború tapasztalatai azonban már ezt megelőzően egyértelművé tették, a közepes harckocsi nem felel meg a kor követelményeinek, tűzereje és páncélvédettsége is gyenge.

1941 júniusában adtak parancsot, hogy egy új, 75 mm-es löveget építsenek be a Turánba, oly módon, hogy ne kelljen sokat változtatni a modellen. A munkát a svéd Bofors végezte, a vállalat munkatársai egy I. világháborús osztrák-magyar ágyút terveztek át.  A tankba csak rövid csövű löveget tudtak beépíteni, de a páncélos így is további egy tonnával lett nehezebb, s egyben a végsebessége is csökkent. A nehéz harckocsinak nevezett Turán II-es (41 M. Turán) is azonban csak 500 méterről tudta megsemmisíteni a T-34-eseket.

Készült néhány harctérről visszatért, sérült járműből Vezérturán. Ezeket nagyobb teljesítményű rádióval szerelték be a harc irányítása miatt, miközben az ágyút kiszerelték, s azt faimitációval helyettesítették. Soha nem valósult meg egy valóban korszerű löveggel felszerelt Turán III-as. Németek ugyanis 1943-ban végre eladták a Pak 40 páncéltörő ágyú licencét. Ezt módosítva szerelték volna be a Turán alapra épített Zrínyi I rohamlövegbe és a Turán III-ba. Mindkét változatból azonban csak egy-egy prototípus épülhetett.

Turán II járművek.

Harctéri tapasztalatok

A német megszállás után az 1. hadsereggel került a frontra a Turán mindkét változatából.

„Csak előre páncélos előre

Mert nincs előtted akadály

Hóviharban izzó napsütésben

Hősi harcok győzedelme vár”

Habár a korábbi magyar könnyű páncélosoknál jobb volt, de a szovjet típusoknál nem, a T34-es fölénye gyorsan egyértelmű vált.

 „Hogyha eljön az utolsó óra

Hogyha érzed hősi végedet

Bátran nézhetsz a halál szemébe

Mert Hazáért adtad éltedet”

Az említett sorokat író Mérey Zsolt is az első áldozatok egyike volt: a Stanislau-Delatin út elfoglalása közben lőttek ki két járművet, a bajtársak halálát ugyanennyi szovjet tank kilövésével bosszulták meg a honvédek.

Komoly önbizalomvesztést okozott a magyar katonáknak, hogy miközben járműveiket a T-34-esekkel akár 2000 méterről is kilőhették, ők ugyanezt csak oldalról, 400-600 méter távolságból tehették meg.

Azonban sikerek is előfordultak: 1944 júliusában a Pripjaty-mocsarakban bevetett 1. lovashadosztály Turán II-esekkel felszerelt százada a szovjet túlerőt megtámadva és legázolva megakadályozta, hogy a szovjetek bekerítsék a német-magyar egységeket.  Ezen felül gyakran elakadtak a Turánok a sárban, amit a szovjetek könnyedén kihasználhattak. A típus mégis részt vett még a magyarországi harcokban, Budapest ostromában, a kitörésben.

Még néhány Turán...

Az üzemeltetés sem jelentett egyszerű feladatot. Egyrészt a váltóval rendszeresen meggyűlt a magyar harckocsivezetők baja – itt elsősorban nem is a váltóművel volt probléma, hanem a kezelők képzettségével, figyelmével. Másrészt a futómű is rengeteg lehetőséget biztosított egy-egy hiba kialakulásához. Legutolsósorban a kormánymű is gyakran elromlott, így azt végül cserélték.

Messze találunk Turánt ma

Összesen 285 darab Turán I-es és mintegy 182-185 Turán II-es készült.  Ezen kívül ugyanezen alapra 72 Zrínyi II és 1 Zrínyi I rohamlöveget gyártottak le. Érdekesség, hogy a csehszlovákok zsákmányoltak a háború után Turánokat, s meg is kezdték a járművek továbbfejlesztését, amiről végül a szovjet haditechnikára átállás miatt mondtak csak le.

A Turánokból ma nem található Magyarországon, csupán a Turán II-ből egy példányt nézhetünk meg a Moszkva melletti Kubinka tankmúzeumában.

Itt tesztelték a szovjetek a zsákmányolt típusokat, amelyeket utóbb a nagyközönség előtt is bemutattak. Felmerül rendszeresen, hogy az orosz államadósság fejében haza kéne hozni a járművet, ebben azonban valószínűleg soha nem lesznek partnerek Putyinék.

Felhasznált irodalom:

Bíró Ádám – Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség hazai gyártású páncélos harcjárművei 1914-1945. PETIT REAL Könyvkiadó, Budapest, 2012.

Bonhardt Attila – Winkler László – Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1992.

Bonhardt Attila – Pánczél Mátyás – Végh Ferenc (etc.): A magyar páncélosalakulatok története. Harckocsik, páncélosok a magyar haderőben. Zrínyi kiadó, Budapest, 2015.

Jackson, Robert: Panzers. Parragon, Köln, é. n.

Fotók: Fortepan

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/46339/pics/lead_800x600.jpg
harckocsi,Legendás magyar fegyverek,páncélos,tank,Turán
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?