„Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy!”


Körhinta, hosszú út mindig ugyanoda visszatérve

Negyed évszázada halt meg Marosán György. A szociáldemokrácia elárulásáért hálából Rákosi majdnem kivégeztette, a börtönből kijőve azonban ő akart először lövetni 1956-ban.

1992. december 20-án ágyban, párnák között hunyt el Marosán György szociáldemokrata kommunista politikus. Nem biztos, hogy így kellett volna ennek történnie.

A történelemről szóló mondatok sosem kezdődnek a „ha” szócskával, de érdemes elgondolkozni egy kérdésen: vajon mennyi múlt azon, hogy a még tizedik életévét sem betöltött kis Marosán György édesapja, a görög katolikus kántortanító öngyilkos lett 1917-ben? A tragédia nélkül nem kerül a debreceni árvaházba, majd onnan Nagyváradra, mert alaptalanul románnak gondolják. Valószínűleg sohasem lesz a helyi Steiner-pékség tanonca, nem csatlakozik 1923-ban még Romániában a szakszervezeti mozgalomhoz, és nem szólal fel két évvel később életében először a város sütőmunkásai között. Amelyből néhány évtized után ilyen szónoklatok születnek…

De ismét ne szaladjunk ennyire előre. 1926-ben áttelepül Magyarországra, nem sokkal később csatlakozik a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. Inkább agitál, mint dolgozik… tudatos döntés… a kettő együtt nem megy. Dolgozik, szervez, ellenállásra szólít fel, de az igazi sikerek kezdőpontja 1938 és a zsidótörvények után következik: a kántortanító fiába nem lehet belekötni származási alapon. 1939-től főtitkára, 1943-tól elnöke az Élelmezési Munkások Országos Szövetségnek. Közben - 1941-ben - tagja lesz az MSZDP fővárosi vezetőségének. Kétszer letartóztatják, de a háborút túléli.

Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek!

– mondja 1945 május 1-jén. Nem meglepő, hogy a „felszabadulás” után gyorsan ível felfelé a karrierje. Vezető titkár, később főtitkár-helyettes az MSZDP-ben, de ha parlamenti tevékenységét nézzük, inkább prolinak kommunistának tűnik. Rendszeresen más képviselők beszédébe bekiabál, kommentál (csak ennek a vitának a leiratába kukkantsanak bele! Titokban persze Rákosival kokettál, lelkesen üdvözli a két párt összeolvadását. Az egyesült pártban, az MDP-ben vezető pozíciókat tölt be, miniszter lesz, agitál a koncepciós perek mellett. S végül utoléri a sorsa: más együttműködő szociáldemokratákhoz hasonlóan 1950 nyarán elviszi az ÁVH, halálra ítélik, végül életfogytiglani börtönnel megússza.

Marosán könyvekkel 1949-ben. Furcsa párosítás első ránézésre, másodikra viszont már nem: ezek a munkák a Párt kiadványai.

1956. március 29-én kiengedik, azonnal felajánlja szolgálatait a Pártnak. Igényt is tartanak rá, a Politikai Bizottság tagja, majd a Minisztertanács elnökhelyettese lesz. Nem változtatnak rajta a börtönévek, egyedüliként már október 23-án nemcsak az egyetemisták tüntetésének betiltását követeli, hanem a tűzparancsot is. Október 31-én a Széna téri felkelők letartóztatják, majd szabadon engedik. Két nappal később a szovjetekhez és Kádárhoz csatlakozik. Tagja a szovjet tankok védelmében létrejövő új kormánynak, s az MSZMP vezetésének.

„Tehát az országban vannak kommunisták és becsületes hazafiak, a kormány el van szánva, hogy a kemény kéz politikáját folytatja. A párt be fogja bizonyítani, hogy nem forradalom volt, hanem igenis ellenforradalom, amelynek előkészítése nem október 23-án kezdődött” – fogalmaz december 6-án, majd két nappal később ő mondja ki:

„mától kezdve lövünk!”

Néhány órával később a salgótarjáni sortűzben 46 (más adatok alapján 80, vagy 131) férfi, nő, gyermek hal meg a megyei tanács épülete előtt.

Nem mondott le a jövő befolyásolásáról: a Fiatalok órája című műsorban 1979-ben.

Később sem tagadja meg önmagát, s ez már a konszolidációt levezényelni akaró Kádárnak is sok. 1962 és 1965 között fokozatosan háttérbe szorítják, előbb a párt- és az állami tisztségeit veszik el, végül az MSZMP-ből is kizárják.

A következő időszakban sorra jelennek meg – a valóságot egyes elemeiben elkerülő – önéletrajzi könyvei. A hangja még 1989-ben is hallatszik: nem csatlakozik az MSZP-hez, marad Thürmerékkel, ott van a későbbi Munkáspárt első kongresszusán. 84 évesen, 1992-ben hal meg. Ágyban, párnák között. Ahogy írtuk a legelején.

Fotók: Fortepan, ezen felül hasznosnak találtuk a NEB honlapját és László Ferenc cikkét a Magyar Narancsban. 

Inkább aktuálpolitikai szemszögből olvasna egy véleménycikket a témában? Akkor ne hagyja ki Csúri Ákos vasárnapi blogbejegyzését!

1
https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/46184/pics/lead_800x600.jpg
kommunista,Marosán György,MDP,MSZMP
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
ferenc 2017-12-20 21:03:50
csak az a baj ezekkel a mozgalmárokkal,hogy mindig újra termelődnek,mint a krumplibogarak.még rosszabbak is ,mert utóbbiakkal csak pár hétig kell vesződni.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?