Legendás magyar fegyverek (I.) : a Schwarzlose géppuska

Tóth Marcell

Schwarzlose 07/31 M. légvédelmi állványon. 1940-es évek (Fortepan)

 „Ez nem béke, hanem húszéves fegyverszünet!” – állítólag így kiáltott fel Foch marsall a Versailles-i békeszerződés feltételeit látva. S ha abban nem is értenek egyet a történészek, hogy így kell-e értelmezni a két háború közötti időszakot, az bizonyos, hogy a Schwarzlose géppuska számára csak pillanatnyi fegyvernyugvás volt e két évtized. E fegyver különböző változatai ugyanis 1914-től 1945-ig hűségesen elkísérték a magyar bakát a Doberdótól a Donig.


Új sorozatot indítunk legendás magyar fegyverek címmel. Újabb fejezetekkel minden vasárnap jelentkezünk.


1902-ben új géppuskával jelentkezett egy fiatal német tervező, Andreas Wilhelm Schwarzlose (1867-1936). Az Altmark vidéki Wustban, az akkori Poroszország területén született fegyverkonstruktőrt már ifjúkorában is érdekelték a fegyverek.[1] Több sikeres modellen volt túl, mikor elkészítette azon alkotást, amely alig egy évtized múltán ezrek halálát okozta, de egyben örökre ismertté tette nevét. Ugyan nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiában használták, mégis az itt rendszeresített géppuska vált a legismertebbé. A közép-európai birodalom már korábban is rendszeresített gépfegyvert, azonban a Károly Szalvátor főherceg és Domus őrnagy által szerkesztett, a Škoda Műveknél készült darabokat csupán az erődökben és a haditengerészetnél tudták megfelelően használni ingaszerkezetük okán.[2]

Eközben a világ különböző államainak szárazföldi hadseregei sorra rendszeresítették a géppuskákat, az angolok pedig sikerrel vetették be 1898-ban Szudánban a mahdista felkelők ellen.[3] Felismerte ezt az Österreichische Gesellschaft Waffenfabrik (ismertebb nevén Steyr) is, amely 1905-ben megvásárolta a géppuska licencét.[4] 1907-ben rendszeresítették a közös hadseregben, majd 1908-ban elrendelték a Lajtán innen is azt, hogy „minden honvéd gyalogezrednél egy géppuskás osztag állíttatik fel”, amely „géppuskás osztagok a 7. m. (Schwarzlose) géppuskákkal vannak fölszerelve.” Ezredenként két géppuskát rendszeresítettek, az osztag élén egy alantos tiszt állt, aki 12 emberrel és 5 lóval rendelkezett.[5] Ugyanekkor elrendelték azt is, hogy bizonyos, de nem minden, honvéd huszárezrednél is felállítsanak géppuskás osztagokat. Itt azonban osztagonként már 4 gépfegyverrel. Ez a béke évei alatt összesen 3 tisztet és 57 főnyi legénységet érintett.[6]

A Schwarzlose géppuskát gyakran a Maximmal vetették össze, azonban annak bonyolult rugórendszere helyett egy központi rugót alkalmazott. Az angol Vickers, a német és az orosz Maxim géppuskákhoz hasonlóan vízhűtéses volt. A fegyver két fő részből állt, magából a géppuskából és a hozzá tartozó állványból. Az előbbi fő darabjai a következőek: a cső és a hűtőburok, a tok (benne a závárzat és az elsütő billentyű). A fegyver csövének hossza 530 mm volt, teljes hossza 945 mm, a fegyvertest tömege 17,2 kg (hűtővízzel, olajjal: 20,7 kg). A fegyver teljes tömege állvánnyal, páncélpajzzsal, s minden kiegészítővel együtt 40,8 kg volt. Egy 6,62 m hosszú heveder 250 db 8 mm űrméretű lőszert tartalmazott, amelyeket 300 lövés/perc tűzgyorsasággal, 580 m/sec kezdősebességgel tudott kilőni a fegyver, a 800-1000 méteren belüli lőcélokra. A gőzképződés 750-800 lövés után indult meg. Komoly problémákat okozott, hogy tüzelés közben az elégő olajból füstfelhő keletkezett, amely elárulta a géppuska helyét. A Schwarzlose előállítási költsége mintegy fele volt a Maximénak. Szállítása málhásállaton történt. A 94 M. Fekete málhanyergen alapult a 7 M. málhafelszerelés, amelyen a szétszedett géppuskát szállították.[7]

1912-ben tökéletesítették a fegyvert, megnövelték a zárdugattyú tömegét és a visszaugrásért felelős rúgó méretét. A szintén megnövelt méretű szög az újratöltésnél pedig másodperctöredékek megspórolását tette lehetővé.[8] A fegyvertest tömege 19,6 kg-ra, a kiegészítőkkel együtt pedig 42 kg-ra nőtt.[9]

A világháború évében – szinte az utolsó pillanatban – az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének általános géppuskája lett, mivel a gyalogságon és lovasságon kívül már a haditengerészetnél és a légierőnél is rendszeresítették az immár 1907/12 M. Schwarzlose géppuskát.[10] A sorozatlövő fegyvereket több gyárban is készítették, az örökös tartományok mellett Magyarországon is.[11]

Osztrák-magyar katonák a Schwarzlose géppuskájukkal.

A Nagy Háború híres fegyvere lett, a honvédek csupán „Schwarzjóskának” becézték. Motívumként is megjelenik több I. világháborús sapkajelvényen, bizonyítva azt, hogy a géppuskát a Schwarzloséval azonosították. Egy-egy Schwarzlose géppuska előtt gyakran tömegével feküdtek az orosz, olasz hullahegyek az ellenséges támadási kísérletek után.

A géppuskás katonák közé több magas kitüntetéssel honorált katona is bekerült. Közéjük tartozott dr. Csík László zászlós is, aki az Arany Vitézségi Érmet érdemelte ki hőstettével az orosz fronton. A korabeli leírás szerint miután értesült egységének, a székesfehérvári 69. közös gyalogezrednek oroszok által megpróbált bekerítéséről, a következőképp cselekedett: „két géppuskáját – ezredparancsnokának egyenes tilalma ellenére – az utvonal két oldalára állította fel s az uton a koromsötétben zajongva menetelő orosz zászlóaljat 6-8 lépésnyi távolságról pusztító gépfegyvertűz alá fogta, miközben harsány hangon egy nemlétező zászlóaljat vezényelt támadásra. Az oroszok a váratlan támadásra hanyatt-homlok menekültek ki a faluból s csak másnap reggel küldték előre járőreiket.”[12]

A másik front, amely magyar katonák százezreit nyelte el, az olasz volt. 1915. május 23-án, szövetségeseit elárulva az Antant oldalán lépett be Olaszország a háborúba. A tizenkettő isonzói csata és Doberdó neve örökre beírták magukat a magyar hadtörténelem könyvébe. Itt teljesített szolgálatot Hary József, a nagyváradi 37. közös gyalogezred egyik géppuskás szakaszának parancsnoka. A géppuska nemcsak támadásban, hanem védelemben is hasznos volt. Így emlékezett vissza erre Hary a 10. isonzói csatát is érintő memoárjában: „a mostani támadók makacsabbak. Úgy jönnek, mintha nem is lőnénk őket. Pedig sokan feküsznek le örökre a sziklák között, de a megmaradók annál vadabbul jönnek. […] Minden ideg megfeszül bennem, hihetetlen gyorsasággal lövöm ki egyik hevedert a másik után, de hiába hullnak el az elől jövők, hátulról ugyanannyi vagy talán még több lép a helyükbe. Embereim kézigránáttal állnak mellettem, én pedig kaszálom, egyre kaszálom őket.”[13]

Légvédelmi állványon (Hadtörténeti Múzeum, Bécs/Wiki)Nem állt meg a Schwarzlose fejlesztése a világháború alatt. Az 1915 M. légvédelmi toldalék segítségével repülőgépek, ballonok ellen is bevethetővé vált a fegyver.[14] A lovasság számára kifejlesztették a 07/12/16 M. változatot, amelyet könnyebb állvánnyal, válltámasszal és rövidebb, 100 tagból álló hevederrel láttak el,[15] illetve elhagyták a nagy tömegű páncélpajzsot is. Az 1917 M. szükségállvány segítségével mellvéden, vagy helységharcban különböző szilárd pontokon is elhelyezhetővé vált, megkönnyítve a fegyver mozgatását.[16] Az így átalakított fegyvert a katonák „kézi-géppuskának” nevezték. E változatot használták a rohamcsapatok is. Az előírások szerint a géppuskák csak a támadás megindulásának pillanatában szólalhattak meg, majd „esetleg ezeket a fegyvereket a rohamjárőr után” küldhették.[17] A másik új változat a 07/12/16R M. volt. E variánst a repülőgépek beépített fegyverzeteként használták.[18]

Az első világháború kitörésekor minden közös ezredbeli zászlóalj egy-egy, két géppuskával rendelkező osztag felett rendelkezett. A következő évben ellátták már a harmadvonalbeli népfölkelő zászlóaljak egy részét is géppuskával. Ezen alakulatokat elméletileg kisegítő feladatokra alkalmazhatták, de gyakorlatilag frontvonalban is bevetették őket. A világháború folyamán állandóan nőtt a zászlóaljon belüli géppuskák száma, a háború befejeződésére már minden zászlóalj rendelkezett géppuskás századdal. Igaz, ezek nem mindig Schwarzlosék voltak, használtak montenegrói, orosz, olasz zsákmány géppuskákat, vagy éppen a német szövetséges által gyártott fegyvereket is.[19]

1918. november 3-án a padovai fegyverszünettel az Osztrák-Magyar Monarchia háborút befejezte, s pár nap múlva végleg alkotóelemeire esett szét. A Schwarzlose géppuska karrierje azonban nem ért véget, sem Magyarországon, sem az utódállamokban. A fennmaradt fotográfiák tanúsága szerint a Tanácsköztársaság harcaiban is bevetették a 07/12 M. géppuskát, majd az újonnan alakult Nemzeti Hadsereg is megtartotta fegyvertárában.

Két év múltán, 1920. július 4-én országszerte megkondultak a harangok, megállt az utcákon az élet. A trianoni békediktátum aláírása nemcsak az ország területi integritásának megcsonkításából állt. Ennek biztosítására a hadsereget is korlátozták. Hivatalosan 525 géppuska maradhatott meg a Nemzeti Hadseregnél és 35 db a folyamőrségnél,[20] többségük Schwarzlose volt. Az 1922-től Magyar Királyi Honvédség nevet viselő fegyveres erő a szerény gazdasági lehetőségek okán változatlan állapotban használta tovább a géppuskákat.

Módosításokra csupán 1931-ben kerülhetett sor. A 93 M. gömbhelyű töltényről áttértek a 31 M. hegyesre. Az új tölténnyel és a fegyver hozzáalakításával a lövedék kezdő sebessége 580 m/sec-ról 730 m/sec-ra nőtt.[21] A fegyver két könyökpontja közötti távolság megnövelésével (15 mm-ről 17 mm-re) pedig a tűzgyorsaság is megnőtt, 300 lövés/percről, 350 lövés/percre.[22]

Miket szállított az 1930-as évek közepén egy géppuskavivő málhásállat a 7 M. málhásállat felszerelésen? 1 db géppuskát, 1 db géppuskaállványt, 1 db válltámaszt, 1 db repülőtoldatot, 1 készlet körcélgömböt, 500 db hevederezett töltényt (2 hevedernyi), 2 db töltényheveder rakaszt, 1 db 29 M. víztartályt, 1 db gőzvezető tömlőt, 1 db nagy hátsaroglyát, 1 db puskasaroglyát, 1 db állványsaroglyát, 1 db itatóvedret, 1 db csapatlámpát.[23]

Forrás: Zachár Sándor (szerk.): Katonai zseb-lexikon. Budapest, 1939. /szerző/

Jelentős változást csak a következő világháborúra való felkészülés okozott. 1938 márciusában Darányi Kálmán meghirdette a győri programot, amelyben 1 milliárd pengőt szánt a magyar kormány a honvédség ütőképessé tételére. Ennek jegyében rendelte meg a Honvédelmi Minisztérium az első 1000 db 07/31 M géppuskát 1938 augusztusában a Fegyvergyártól, amelyek gyártása a következő év júniusában kezdődött meg. 1942 decemberéig összesen 3380 Schwarzlosét rendeltek, amelyből 1944-ig 2464 darabot szállítottak le. Az utolsó rendelés 1600 db géppuskára vonatkozott, ebből 500 db peremes töltényt tüzelőre és 1100 db Mauser töltényt használóra. Az utóbbira azért volt szükség, mert ekkor már nem tervezték az átállást a 42 M. géppuskára (MG 42), amelynek licencét a németektől megvásárolták.[24]

A Nagy Háború sikeres géppuskája helyt állt a második világháborúban is, de elavultsága egyértelmű volt. Olyan tulajdonságai, mint nehéz tömege, gőzképződése tüzelés közben, egyre nagyobb hátránynak bizonyultak a korszerűbb fegyverzettel harcoló ellenség ellen. Ennek ellenére még 1942-ben is gyalogezredenként 12 db 07/31 M. Schwarzlose géppuskával rendelkeztek a Magyar Királyi Honvédségnél.[25] Ugyanezen évben, július 16-án előbb a gépkocsizó csapatoknál (1943-tól a honi légvédelmi alakulatoknál is) elrendelték a cölöpsarun helyett, a „géppuska-bölcső” használatát,[26] majd október 3-án a vászonheveder mellé rendszeresítették a fémhevedert is.[27] A Don-kanyarban is jelentős számban bevetették őket. Habár a szándék megvolt, mégsem sikerült felváltani a korosodó „Schwarzjóskát,” az a háború végéig elkísérte a magyar bakát.

Összesen mintegy 43 ezer darab Schwarzlose géppuska készült, többek között az Osztrák-Magyar Monarchia, a Magyar Királyság, a Csehszlovák Köztársaság gyáraiban. A fegyver legkésőbbi felhasználása az arab-izraeli háború alatt történt, az utóbbiak oldalán, így Andreas Wilhelm Schwarzlose találmánya a Nagy Háború befejezése után 30 évvel kaphatta meg végleg obsitlevelét.[28]

A most megjelent anyaggal nyomtatásban már találkozhattak egyes olvasók, a Katonaújság 2013. februári számának egyik cikke volt. Ez itt a reklám helye, de azt a lapot is érdemes felütni: az illusztrációk a szerző korábban nem publikált archív képeiből és Herman Attila témához kapcsolódó különleges sapkajelvényeiből állnak össze. 


Lábjegyzetek:

[1] Szabó László: A géppuska regénye. Budapest, 1989. 48.

[2] Horváth János: A k. u. k. Kriegsmarine és az m. kir. Folyamerők géppuskái. 1894-1944. In: Haditechnika. 1987/02. Szabó László: A géppuska regénye. Budapest, 1989. 48.

[3] Szabó László: A géppuska regénye. Budapest, 1989. 35.

[4] Segel, Robert G.: The Austrian modell Schwarzlose Model 07/12 water-cooled machine gun. http://sadefensejournal.com/wp/?p=517. Utolsó letöltés: 2013. 12. 22. 21:03.

[5] A-2, a. 1. pótlék a m. k. honvéd gyalogság szervi határozványaihoz. Gyalogsági géppuskás osztagok. In: Rendeleti közlöny a magyar királyi Honvédség számára. 1908/16.

[6] A-2, b. 1. pótlék a m. k. honvéd lovasság szervi határozványaihoz. Lovassági géppuskás osztagok. In: Rendeleti közlöny a magyar királyi Honvédség számára. 1908/16.

[7] A 7-12. évi mintájú Schwarzlose-féle önműködő géppuska leírása. Szeged, 1923. 3, 17-18. Instruktion über die Einrichtung und Verwendung der Maschinengewehre. 1. Heft. Maschinengewehr (Schwarzlose) M. 7. Wien, 1913. 64-68. Ravasz István (szerk.) – Szijj Jolán (szerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon: A-Zs. Budapest, 2000. 205, 749. Szabó László: A géppuska regénye. Budapest, 1989. 49.

[8] Segel, Robert G.: The Austrian modell Schwarzlose Model 07/12 water-cooled machine gun. http://sadefensejournal.com/wp/?p=517. Utolsó letöltés: 2013. 12. 22. 21:03.

[9] Ravasz István (szerk.) – Szijj Jolán (szerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon: A-Zs. Budapest, 2000. 205, 749.

[10] Dolínek, Vladimír – Francev, Vladimír – Šach, Jan: Illustriertes Lexikon der Waffen im 1. und 2. Weltkrieg. Eggolsheim. é. n. 203. Horváth János: A k. u. k. Kriegsmarine és az m. kir. Folyamerők géppuskái. 1894-1944. In: Haditechnika. 1987/02.

[11] Horváth János: A k. u. k. Kriegsmarine és az m. kir. Folyamerők géppuskái. 1894-1944. In: Haditechnika. 1987/02.

[12] A magyar nemzet aranykönyve. 1914-1918. Budapest, 1921. 31-32.

[13] „Elvitték a géppuskát!” Részlet egy géppuskás szakaszparancsnok visszaemlékezéséből. http://nagyhaboru.blog.hu/2011/06/01/elvittek_a_geppuskat. Utolsó letöltés: 2013. 12. 23. 15:57

[14] Ravasz István (szerk.) – Szijj Jolán (szerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon: A-Zs. Budapest, 2000. 205

[15] Segel, Robert G.: The Austrian modell Schwarzlose Model 07/12 water-cooled machine gun. http://sadefensejournal.com/wp/?p=517. Utolsó letöltés: 2013. 12. 22. 21:03.

[16] Ravasz István (szerk.) – Szijj Jolán (szerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon: A-Zs. Budapest, 2000. 205.

[17] Az állásharc. III. rész Közelharc. Ábrák. A cs. és kir. hadsereg főparancsnokság Op. 53000. számú segédletének fordítása. Budapest, 1918. 19-20.

[18] Segel, Robert G.: The Austrian modell Schwarzlose Model 07/12 water-cooled machine gun. http://sadefensejournal.com/wp/?p=517. Utolsó letöltés: 2013. 12. 22. 21:03.

[19] Dr. Lugosi József: Kézifegyverek az első világháborúban (Mit adjunk a katona kezébe?). In: Ravasz István (szerk.): „Boldogtalan hadiidők…” avagy: ami a „boldog békeidők” után következett. 1914-1918. Budapest, 2004. 190.

[20] Ravasz István (szerk.) – Szijj Jolán (szerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon: A-Zs. Budapest, 2000. 766.

[21] Horváth János: A k. u. k. Kriegsmarine és az m. kir. Folyamerők géppuskái. 1894-1944. In: Haditechnika. 1987/02.

[22] Zachár Sándor (szerk.): Katonai zseb-lexikon. Budapest, 1939. 30.

[23] Felszerelési és málházási utasítás a lovasság számára. Budapest, 1936.

[24] Dombrády Lóránd: A magyar hadigazdaság a második világháborúban. Budapest, 2003. 292-295.

[25] Szabó Péter: Don-kanyar. Budapest, 2001.  34

[26] 4.478/eln. 3. a. — 1942. számú körrendelet. 7/31 M. géppuska-bölcső rendszeresítése. In: Honvédségi Közlöny. 1942/31. 322.

[27] 43.594/eln. 3. a. - 1942. számú körrendelet. 7/31M géppuska fémheveder rendszeresítése. In: Honvédségi Közlöny. 1942/46. 488.

[28] Segel, Robert G.: The Austrian modell Schwarzlose Model 07/12 water-cooled machine gun. http://sadefensejournal.com/wp/?p=517. Utolsó letöltés: 2013. 12. 22. 21:03

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/46054/pics/lead_800x600.jpg
géppuska,I. világháború,II. világháború,Legendás magyar fegyverek,Schwarzlose
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?