Az érsek, aki behódolt Rákosi előtt

Tóth Marcell

Két út állt a katolikus egyház vezetői előtt a kommunista diktatúra kiépülése idején: az egyik a börtönéveket, a kegyetlen bánásmódot eredményezte, a másik a rendszer melletti működést a fél térdre ereszkedéssel, a megaláztatásokkal és a lelkiismeret kínzó kérdéseivel. A 130 éve született Czapik Gyula egri érsek az utóbbit választotta, Mindszentynek József hercegprímásnak az előbbi jutott. De vajon melyik volt a könnyebb döntés?

– Nem fogom bírni idegekkel. […] Nem bírom lelkiismerettel sem. Tudom azt, hogy hogyan kellene csinálni, tudom, hogy nem jól csinálom, de ez azért van, mert mindig azt kell csinálnom, amit lehet, és nem azt, amit akarok – Czapik Gyula egri érsek halála előtt öt hónappal, 1955 decemberében mondta ezt néhány püspöktársának. Nem sokkal később már az államvédelem vezetői is tudtak mondatairól.

Czapik Gyula, aki Mindszenty József esztergomi érsek 1948-as, majd Grősz József kalocsai érsek 1951-es letartóztatása után a püspöki kar elnöke lett, nem érte meg az 1956-os forradalmat. Talán, ha ott lett volna Mindszenty mellett szabadulása után, akkor most egy kevésbé ambivalens életutat látunk magunk előtt.

Szegeden született 1887. december 3-án, 1910-ben szentelték pappá, 1912-ben Bécsben doktorált, közben rövid ideig Ferenc József szárnysegédjének, a későbbi kormányzónak, Horthy Miklósnak a gyermekeit nevelte. Börtönlelkész, káplán, újságíró, teológiai tanár, tanulmányi felügyelő, egyházmegyei ügyész, szemináriumi aligazgató – s mindez az 1919-et megelőző hét évben. A román megszállás miatt ekkor Temesvárról Budapestre költözött, itt A Szív vezetése alatt vált Magyarország legnagyobb példányszámú hitbuzgalmi hetilapjává. Közben szép számmal gyűjtögeti a címeket a ’20-as évektől: pápai kamarás, nagyváradi kanonok, szalócmonostori címzetes apát, pápai prelátusi kinevezés. 1939-től veszprémi püspök (utódja: Mindszenty József), 1943-tól egri érsek.

Ebben a pozícióban érte meg a háború végét, majd koalíciós időszak kommunista előretörését és Rákosiék egyházellenes lépéseit Czapik Gyula. Mindszenty és Czapik, habár azonos céljaik voltak: mindent megtenni a katolikusokért, az egyházért, mégis másképp értékelték a kialakult helyzetet. A hercegprímás ugyanis rövid ideig tartó, átmeneti szovjet megszállással számolt, míg az egri érsek érezte, hogy az oroszok hosszabb időre rendezkedtek be. Ennek ellenére Mindszenty nem tiltakozott, amikor Czapik 1948 januárjában felvetette, hogy tárgyaljanak a kommunistákkal. Ebben az évben az egri érsek ötször ült le a szélsőbaloldali vezetőkkel, ebből háromszor az iskolák államosítása előtt.

Jellemző, hogy már a tárgyalások elején hazudott Rákosi. Azt állította, hogy a megbeszélések bizalmasak: miközben Farkas Mihály ÁVO-s fia, Vladimir minden hangot rögzített. A kopasz moszkovita elsősorban politikai követelésekkel élt: a köztársaság, a földreform, a gazdasági tervek egyházi elfogadását kívánta. Czapik a legelsőnél kompromisszumot javasolt – kánonjogi okok miatt nem vállalhatták ezt, amíg egyházellenes lépéseket tesznek Rákosiék, a másodiknál kifejtette, hogy ezt már megtették, a harmadikban pedig nem tartotta az egyházat illetékesnek.

 A kommunisták itt is alkalmazták az „Oszd meg és uralkodj” elvét, a reformátusok és evangélikusok hamarabb elfogadták a kommunisták követeléseit, így lehetett reakciósként mutogatni a katolikusokra. Czapikék szerették volna megmenteni az egyházi iskolákat, de ezt sem sikerült, Ortutay Gyuláék már 1948 májusában bejelentették, hogy államosítanak szinte minden intézményt. Még ebben a hónapban találkozott Rákosival az egri érsek, de hiába hívta fel a figyelmét, hogy ezzel a lépésükkel csupán a katolikusok ellenállását erősítik. Domenico Tardini, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának titkára úgy vélekedett a kialakult helyzetben: Mindszenty és a megegyezést keresők között az a különbség, hogy Mindszentyt állva, a többieket pedig térdelve fogják lefejezni.

Mindszentyt 1948 karácsonyán tartóztatták le, kínozták meg, majd Grősz József kalocsai érseket börtönözték be 1951-ben, egyedül Czapik maradt szabadon. Azonban túl könnyű lenne azt állítani, hogy az előbbiek hősök, az utóbbi áruló volt. Ugyanis az egri érsek tudott azért lépéseket tenni, hogy miután gyakorlatilag feloszlatták a szerzetes- és apácarendeket, mégis megmaradhassanak az egyház mellett a rendek tagjai. Egyrészt megpróbálta elérni, hogy mintegy 5-6 ezer nővér és 100-150 szerzetest helyezzenek el szociális otthonokban, másrészt sikerült engedélyeztetni a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetet, amely munkát és nyugdíj lehetőségét biztosította a rend nélkül maradottak számára, a többieket pedig igyekezett egyházmegyei szolgálatban megtartani.

1956 tavaszán hunyt el. Jellemzi a rendszert, hogy az érseki székben őt követő személy valószínűleg ügynök volt.

A felhasznált forrásokat a linkek mögött találja meg az olvasó.

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/45544/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?