11 és 99

Tóth Marcell

A XX. század embertelensége nem az I. világháború végével szabadult el. 1918. november 11. után „csupán” pusztítást hordozó fegyverszünet, majd békeszerződés köszöntött be.

 

„A tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órája” – 99 éve lépett életbe a Compiègne-i fegyverszünet, amely lezárta az I. világégés bő négy évig tartó pusztítását. Nem tudták, csak sejtették, hogy mindez alapjaiban fogja megváltoztatni a világot, Magyarország ezer évét teszi zárójelbe.

 

Emlékezetünkben nem él olyan lüktetően a Nagy Háború, mint a második világháború. Úgy tekintünk gyakran erre az időszakra, mint a boldog békeidők Arész irányítása alatti folytatására. Az utolsó háborúra, amelyben ugyan tömegek haltak meg, mégis maradt valami a régi korokból, hiszen azok húztak mundért, akik a régi képeslapokon a liget fái között sétabottal sétálnak. Az úriemberek úriemberek maradnak, ha zsebóra helyett Frommer pisztoly van a kezükben. Nem is tévedhetnénk ennél nagyobbat. Mert ők voltak,

 

akik a percenként hatszáz lövést leadó géppuska száz „halálosztót” tartalmazó hevederét cserélték,

 

akik óránként lőszerek tonnáit lőtték ki,

 

akik felperzselték embertársaikat lángszóróval,

 

akik mérges gázt engedtek ki azokra, akik talán pont ugyanezt tervezték, s csak arra vártak, hogy megváltozzon a széljárás, mely végül vesztüket okozta.

 

A XX. század totalizmus imádata nem 1933-ban, nem is 1917-ben, hanem 1914-ben kezdődött, amikor azt kiáltották milliók: „Éljen a háború!”

 

(Fotók: Wikipédia. Címképen: francia képeslap a fegyverszünet aláírásáról)

Ha tetszett a cikkem, s szeretnél hasonló írásokat olvasni, kövesd a Facebook-oldalt is!

https://tortenelem.blogstar.hu/./pages/tortenelem/contents/blog/44718/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?